Hogyan készülnek az alkotásaink?

Csalóka tükröződések

Igaz, hogy a légi perspektíva már önmagában új és szokatlan rálátást engedélyez, de a tájon akkor is megjelennek azok a reflexiók, melyek miatt teljesen mást mutathat a kép, mint ami a valóság.

Ezen a fotón kitűnően szemléltethető ez a jelenség. Ahogy láthatjuk, a folyó színe a fehértől a világoskéken át, egészen a sötétszürke különböző árnyalataiban pompázik a fényvisszaverődések miatt:

 

 

Elképesztő látványt nyújt, ugyanakkor nem tükrözi hitelesen a táj valódi karakterét, amit mi látni akarunk. Minden olyan reflexió, ami a képet a klasszikus értelmezés alapján festőivé teszi, egyszerre tompítja is a valóságát. A tájkép veszít a jelleméből, reális arca rejtve marad egészen addig a pillanatig, míg a kamerát lefelé fordítva fölé nem magasodunk. Így már egészen máshogy néz ki ugyanaz a folyópart:

 

 

 

A távolság, ami közelebb hoz

Terepmunkáink során gyakran találkoztunk olyan tájakkal, amelyek beláthatatlanok voltak óriási méretük miatt, erre azt a megoldást eszeltük ki, amit mi csak fűnyíró-technikának becézünk.

 

Ennek az a lényege, hogy stratégiailag meghatározott pontokra repülve készítünk 4-8-12, vagy akár bármennyi felvételt, amiket később overlapping-technikával egymáshoz fűzünk. Ezzel brutális, akár 140 millió pixeles képfelbontást is elérhetünk, és olyan éles nagyításokat mutathatunk be a kiállításokon, amelyeken még a fűszálak, a madárfészkek, az emberi lábnyomok is jól kivehetőek.

Az így kirajzolódó óriási képet több mint valószínű, hogy egyéb módszerekkel is megalkothattunk volna, például úgy, hogy sokkal magasabbról fotózunk. Ezt meg is tesszük, ám az így elkészült felvételek csupán 20 megapixelesek.

Az overlapping-technikát előszeretettel használjuk, mégsem vagyunk annyira kockák: gyakran a repülésünk nyomai, a szúnyog mozgására emlékeztetnek, ilyenkor rengeteg sima, egykockás felvételeket is készítünk.

 

PREV

Előtte-utána

NEXT

A víz és a napfény ujjlenyomata a spanyol narancsvidékeken

LEAVE A COMMENT